Öt lépésben... - 8.0 Szent Antal-lánc - A homokszemtől - a Himalája csúcsáig

homokszem → kvarc → savanyú magma → vulkanizmus → földrengések → hegyképződés → Himalája csúcsa

Homok

A homok különféle kőzeteknek és ásványi anyagoknak apró szemű törmeléke, melyet a víz, jég vagy szél elhordott eredeti képződési helyétől és alkalmas helyen lerakott.

A talajmechanikai gyakorlatban szemnagyság szerinti talajmegnevezéskor homoknak nevezzük a 0,063–2 mm közötti szemcseméretű talajt.

Szemcseméret szerint

Van durva szemű és finom szemű homok. Egyike a legfinomabb szemű homoktípusoknak a magyar Alföldön igen fontos szerepet játszó futóhomok.

Anyaga szerint

A homok anyaga igen sokféle lehet, de mivel a kvarc az összetett kőzetek ásványi elegyrészei között a legfontosabb szerepet játssza és legerősebben áll ellen a mállásnak, a törmelékek között a leggyakoribb és így a homoknak is legközönségesebb anyaga a kvarc.

kvarchomok: ritkán egészen tiszta kvarc-szemek tömege, rendesen van 2-20% egyéb ásványi törmelék is, nevezetesen csillámföldpát, mész (mész-homok, csillámos homok)

dolomit-homok, glaukonit-homok: glaukonit-szemek keveréke kvarccal

magnetit-homok: túlnyomóan titán tartalmú magnetit-szemek keverve kvarc-, csillám-, angit-, olivinszemekkel

arkóza homok: gazdag földpáttartalommal

Szerkezete

A homokszemek általában gömbölyűek, néha szögletesek, ritka esetben pedig apró, többé-kevésbé tökéletes kristályok.

Vulkáni homok

A közönséges homoktól, mely mindig összetett kristályos kőzetek, esetleg pedig homokkövek elporlásának eredménye, megkülönböztetendő a vulkáni homok, mely csupa apró lávatörmelék vagy a lávát összetevő kristályok törmelékeiből áll és rendszerint csak működő vulkánok közelében található, gyakran hatalmas lerakódásokban. A vulkán kitörése alkalmával a kráterből szóródik ki és a levegőből rakódik le a szomszédos területre. A legfinomabb vulkáni homok a vulkáni hamu.

Földtörténeti előfordulása

A homok általában az alluviális, diluviális és még a harmadkori rétegeknek képezi anyagát, vagyis fiatalabb képződményű; ritkán azonban régebb korú rétegeknek is alkotja anyagát, például a kréta-rendszerbelieknek, sőt a szilurban is fellelhető.

forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Homok

Vulkanizmus

A Föld belső erői állandó működésének egyik leglátványosabb megnyilvánulási formája a vulkanizmus.

A magma a felső köpenyben és/vagy a kéregben elhelyezkedő, nagy nyomás alatt álló magas hőmérsékletű szilikátolvadék. A magma a hőmérséklet- és nyomáskülönbségek hatására lassú áramlást végez, közben hatalmas feszítőerőt fejt ki a környezetére és mozgása során összetétele megváltozik (beolvasztja a mellékkőzeteket, alkotórészeinek eltérő oldódása és sűrűség szerinti differenciálódása miatt). Ha a magma mozgása során nem jut a felszínre, hanem a földkéregben szilárdul meg, akkor intruziv magmatizmusról vagy plutonizmusról beszélünk, ekkor mélységi magmás kőzetek keletkeznek. Ha a magma a felszínre kerül, akkor láva a neve, a folyamatot pedig effuziv magmatizmusnak vagy vulkanizmusnak nevezzük, melynek során kiömlési magmás kőzetek keletkeznek. Megkülönböztetünk szárazföldi és tenger alatti vulkanizmust, valamint felszín közeli (2 km-nél nem mélyebben lezajló) ún. szubvulkáni folyamatokat.

A vulkánok elhelyezkedése

Jelenlegi ismereteink szerint Földünkön mintegy 700 aktív vulkán található, melyek többsége földrajzilag jellegzetes vonalak mentén helyezkedik el, melyek öt vulkáni övezetet alkotnak: kelet-ázsiai-, amerikai-, eurázsiai-, atlanti- és kelet-afrikai.

Ezek a vulkáni övezetek pontosan egybeesnek a litoszféralemezek határaival, így megállapítható, hogy a vulkánosság alapvetően a lemezszegélyekhez kapcsolódik, szoros összefüggést mutat a lemeztektonikai folyamatokkal. A vulkánoknak csak mintegy 4%-a nem kapcsolódik a lemezszegélyekhez, ezek ún. forró pontokon jöttek létre, ahol a helyi jellegű, függőleges irányú felfelé törekvő magmaáramlás elvékonyítja vagy átolvasztja a külső köpenyt és a kérget és ún. gomolyáramlásos vulkán alakul ki (pl.: Hawaii-szigetek). A gomolyáramlások helye nagyon állandó, akár több százmillió évig is azonos helyen működnek, ezért a kőzetlemezek elvándorolnak fölöttük és így vulkáni lánc alakul ki (pl.: Hawaii-lánc, Tuamotu-lánc).

A vulkánok felépítése

A vulkáni anyagok származási helye a kb. 60-120 km-es mélységben elhelyezkedő magmakamra. A magmakamrát a felszínnel összekötő, a Föld kérgét többnyire függőlegesen áttörő csatorna a kürtő, amely a felszínen az általában kör alakú kráterben végződik. A felszínre kerülő anyag többnyire kúp alakban halmozódik fel (vulkáni kúp), formája a kitörés módjától, a vulkáni anyag összetételétől és mennyiségétől függ. A kaldera üst vagy katlan alakú, többé-kevésbé kör alakú, sekély mélyedés, melynek átmérője általában nagyobb, mint a kürtőé. A kaldera leggyakrabban a magma eltávozása után beszakadó magmakamra beszakadásával keletkezik (beszakadásos kaldera), ritkábban a vulkáni kúp legfelső részének lerobbanásával alakul ki (robbanásos kaldera).

A felszín felé törekvő magma a mélyben megrekedve hatalmas kiterjedésű magmás kőzettömeggé szilárdul a földkéregben, ezt batolitnak nevezzük, ami a körülötte lévő kőzeteket megolvasztja, átkristályosítja. A batolitnál jóval kisebb, csupán néhány km átmérőjű, a felszínhez közelebb elhelyezkedő, gomba alakú kőzettömeg a lakkolit, amely a felette lévő kőzeteket nem olvasztja meg, csak felboltozza. A lakkolit a legtipikusabb szubvulkáni képződmény.

A vulkáni működés termékei

Folyékony termékek:

• Láva - összetétele megegyezik a magmáéval, rendszerezése szilicium-dioxid tartalma alapján történik. Kémiai összetétele meghatározza fizikai jellemzőit:
• A szilicium-dioxidban szegény, bázisos bazaltláva kis viszkozitású, hígan folyó anyag, ezért lávaárakat, lávatakarókat hoz létre.
• A szilicium-dioxidban gazdagabb, savanyú andezit- és riolit-lávák nagy viszkozitásúak, sűrűn folynak, hamar megszilárdulnak, így viszonylag meredek falú vulkáni kúpokat hoznak létre.

A láva megszilárdulásával vulkáni kiömlési kőzetek keletkeznek, pl.: riolit, andezit, bazalt.

Szilárd termékek: 

• Vulkáni bombák (a levegőben lehűlve megszilárduló cm-es, méteres kőzetdarabok), blokkok vagy tömbök (szilárd állapotban kidobott nagyobb kőzetdarabok), lapillik (mogyoró vagy dió nagyságú, a levegőben megszilárduló lávadarabok), vulkáni por. Ezeket összefoglaló néven piroklasztikumnak nevezzük. A nagyobb darabok megszilárdulásával vulkáni agglomerátum és vulkáni breccsa, a finomabb porból vulkáni tufa keletkezik.

Gáznemű termékek: 

• Legnagyobb részük (75 %) vízgőz, valamint CO2, CO, N2, H2, CH4 stb. is távozhat a vulkánból.

A vulkánok csoportosítása

1. A kitörés helyének alakja szerint: a) felületi (areális) - jelenleg nincsenek ilyen vulkánok; b) hasadék (lineáris) - hosszú repedésvonalak mentén tör föl a leginkább bazaltos láva pl.: Izlandon a Laki-vulkán, de így keletkezett a Dekkán és a Columbia fennsík hatalmas bazalttakarója is; c) központi csatornás (centrális) - a legtöbb vulkán ilyen pl.: Vezúv, Etna.

2. A kitörési alkalmak száma szerint: a) egyszeri (monogén); b) többszöri (poligén) működéssel kialakult vulkánok.

3. A működés folyamatossága szerint: a) állandóan (permanens pl.: Stromboli); b) szakaszosan (periodikus pl.: Etna); c) alkalomszerűen (epizodikus pl.: Vezúv) működő vulkánok.

4. A működés állapota szerint: a) működő (aktív); b) szunnyadó (inaktív); c) kialudt (passzív) vulkánok.

5. A kitörés módja szerint: a) robbanásos (explóziós) pl.: Krakatau; b) kiömléses (effúzív) pl.: Hawaii vagy a Dekkán és a Columbia-fennsík bazalttakarója keletkezett így.

6. A felszínre hozott anyag minősége szerint: a) lávavulkánok pl: a nyugodt kitörésű bazaltvulkánok; b) törmelék vagy porvulkánok - ezeknél a lávafolyás alárendelt vagy hiányzik; c) vegyes vulkánok vagy réteg-(sztrato)vulkánok - felépítésükben a láva és a piroklasztikum váltakozva vesz részt; d) gázvulkánok - csak légnemű anyagokat lövellnek ki.

7. A felszínre hozott anyag vegyi összetétele szerint: a) savanyú pl.: riolit; b) semleges pl.: andezit; c) bázisos pl.: bazalt.

8. A kitörés helye szerint: a) szárazföldi; b) tenger alatti vulkánok.

9. A vulkán alakja szerint: a) vulkáni kúp; b) pajzsvulkán; c) vulkáni takaró (trapp).

Vulkáni utóműködések

Szolfatára: forró (90-200 °C-os) vízgőz és kénvegyületek (kén-hidrogén, kén-dioxid) felszínre törése.

Fumarola: különböző kémiai anyagokat tartalmazó, 100 °C feletti hőmérsékletű gőzömlés.

Szoffioni: 100 °C körüli hőmérsékletű bórsavas gőzkilehelések.

Gejzír (szökőhévforrás): 100 °C-nál kisebb hőmérsékletű forróvíz-kitörés.

Mofetta: A száraz mofetták CO2 gázt, a nedves mofetták szénsavas vizet, savanyúvizet szolgáltatnak. A savanyúvizeket Erdélyben borvizeknek, a Felvidéken csevicének nevezik.

Földrengések

A földrengésekkel a földrengéstan vagy szeizmológia foglalkozik. A földkéregben és a földköpenyben lejátszódó folyamatok (kőzetlemezek mozgása, magmaáramlás stb.) hatására feszültségek halmozódnak fel, amelyek földrengések formájában oldódhatnak. A feszültség feloldódásának a helye a rengésfészek (hipocentrum), ahonnan a földrengéshullámok (P, S, L - lásd őket a lecke elején) kiindulnak, ennek felszíni vetülete a rengésközpont (epicentrum). A hipo- és az epicentrum közötti távolság a fészekmélység.

A földrengések csoportosítása

A természetes földrengéseket keletkezésük alapján három fő csoportba sorolhatjuk:

1. Tektonikus rengések: Az összes földrengés mintegy 90 %-a tartozik ebbe a csoportba, elsősorban a lemezhatárokon pattannak ki.

2. Vulkanikus rengések: A vulkáni működéssel kapcsolatos magmamozgás, gázkitörés következtében kipattanó, helyi jellegű, viszonylag enyhe földrengések.

3. Beszakadásos rengések: Föld alatti üregek beomlása következtében kipattanó gyenge földrengések.

Nukleáris- vagy bányarobbantások mesterséges rengéseket idézhetnek elő.

A földrengéseket fészekmélységük (h) alapján szintén három csoportba sorolják:

1. sekélyfészkű rengések (h?33 km)

2. közepes fészkű rengések (h=33-300 km)

3. mélyfészkű rengések (h=300-750 km)

A földrengések erőssége

A földrengések erősségét kétféle skálán mérhetjük: A Mercalli-Cancani-Sieberg skála 12 fokozatú és a földrengés által létrehozott látható változások, károk alapján alakították ki. A Richter skála fölfelé nyitott, a szeizmográf által rajzolt szeizmogramon mérhető amplitúdó alapján állapítják meg a földrengés méretét (magnitúdóját). Az eddig mért legerősebb földrengés magnitúdója 8,9 volt (Chile, 1960).

A földrengések eloszlása a Földön

Ha a földrengések epicentrumait térképen ábrázoljuk, megfigyelhetjük, hogy túlnyomórészt lemezhatárokhoz kötődnek, tektonikus mozgások hatására alakulnak ki. A Földön három fokozottan szeizmikus övet különböztethetünk meg:

1. Alp-himalájai övezet

2. Cirkumpacifikus övezet

3. Óceánközépi hátságok övezete

A földrengések hatása

A földrengések, ha lakott területeken pattannak ki jelentős pusztításokat végezhetnek, mind az emberéletben, mind az építményekben. A nagyobb rengések a földfelszín alakításában is részt vesznek, hiszen kisebb-nagyobb repedéseket, hasadékokat, töréseket, kiemelkedéseket, süllyedékeket hozhatnak létre, valamint tömegmozgások, csuszamlások is kísérhetik őket. A tengereken, óceánokon pusztító erejű tengerrengések (cunami) alakulhatnak ki, melyeket szökőár kísérhet.

Hegységképződés

A hegységképződések tárgyalásakor általában két folyamatot szoktak elkülöníteni. A tektogenezis a gyűrődéses és töréses szerkezetek kialakulását, az orogenezis pedig ezeknek a szerkezeteknek a kiemelkedését jelenti. A litoszféralemezek vastagságuktól, tömegüktől függően eltérő mélységben merülnek az asztenoszférába. Ezt az egyensúlyi állapotot izosztáziának nevezzük. A tektogenezis során a kialakuló vastag takaróredők megbonthatják ezt az egyensúlyt, ami majd az orogenezis során bekövetkező függőleges irányú mozgással áll helyre. A hegységek anyaga sokszor tengerek, óceánok mélyén, hatalmas üledékgyűjtő medencékben (geoszinklinárisokban) halmozódik fel. A hegységképződések fő hajtóereje a lemezalábukás, ugyanis hegységek az ütköző lemezszegélyeknél alakulnak ki.

Két óceáni kőzetlemez ütközésekor andezites-riolitos vulkáni hegységek, szigetívek keletkeznek.

Egy óceáni és egy szárazföldi kőzetlemez ütközésekor az alábukás miatt az andezites-riolitos vulkáni tevékenység az uralkodó folyamat. Az óceáni lemezen szállított üledék egy része a szárazföldi lemez pereméhez gyűrődik, de ezek a gyűrt, üledékes kőzetek alárendelt szerepet játszanak

Két kontinentális lemez ütközésekor a korábban köztük lévő óceáni lemez alábukással fölemésztődik, a rajta lévő üledék redőkbe gyűrődik, a két szárazföldi lemez ütközésekor kiemelkedik és zömében ezekből az üledékes kőzetekből álló hegység keletkezik.

Forrás: https://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/2001/2het/foldrajz/foldrajz2.html

A Himalája csúcsa

A Csomolungma (Qomolangma, Sagarmatha, európai nevén: Mount Everest) a tengerszinttől számítva a legmagasabb hegy a Földön. A Himalája hegység része. Csúcsán halad át Kína és Nepál határvonala. A hegy 8848,86 m magas (2020-ban közzétett nepáli-kínai közös mérések alapján; korábbi mérések 8840 és 8850 méter közötti magasságokat állapítottak meg), és évente kb. 4 milliméterrel nő. A Csomolungma név tibeti eredetű, jelentése a Föld istenasszonya.

Az Everest kialakulása

Története geológiai értelemben 40 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor az indiai szubkontinens (gyakorlatilag a mai India) összeütközött az Eurázsiai-kőzetlemezzel. Ez a tektonikai folyamat gyűrte fel a Himalája-hegység vonulatait. Csúcsa nem vulkáni eredetű kőzetekből, hanem a tengeraljzaton kialakult mészkőből áll, vagyis a hegymászók olyan mészvázas lények maradványain járnak, amelyek az egykori meleg óceánban éltek. A hegy csúcsát gleccserek csiszolták háromoldalú gúlává.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Csomolungma

Öt lépésben... 7.0 Szent Antal-lánc - a csutkababától - a pünkösdi királyságig

csutkababa → bábu → bábszínház → dráma → dramatikus játák → alakoskodás → pünkösdi királyság 

csutkababa

A kukorica csuhé baba az indián eredetű és az antebellum korszak játéka. Baba készülhetett a kukorica csutkjából is. A kukorica, amelyet nálunk tengerinek is neveznek, amerikában volt őshonos növény, amelyet őslakos népek háziasítottak Mesoamericában az őskorban.
A kukorica héj minden részét felhasználták. Nők fontak a héjból kötélet és zsineget majd szőnyegeket is szőttek belőlük. Az aprított héj jó töltése volt a párnáknak és matracoknak. A kukoricacsutka üvegdugóként, súrolókefékként szolgált, eltüzelve húst füstöltek vele. Kukorica haj pedig csutkabababák haja lett.

bábu

1. (régies, ritka) Játékbaba.  [A leánynak] bábu kellene még … [a fiúnak] papirossárkány, nem feleség. (Mikszáth Kálmán)

2. Báb (2–3). Csak bábuk.  Bábuja voltam a papának is, bábud voltam neked is; igaz, hogy nekem is megvoltak a bábuim, a gyermekeim. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, régies) Szép (külsejű), de lelkileg üres ember, főleg nő.  Mindössze is csak egy Csinos kis bábu vagy. (Vörösmarty Mihály)

3. A sakk- és a tekejátékban haszn., meghatározott alakúra faragott fadarab. A kuglizók kilenc bábura dobják a golyót.  Sárga bábut Kockás mezőn [= sakktáblán] kedvvel léptettem én. (Tóth Árpád)

Szóösszetétel(ek): kirakatbábu.

bábjáték

a színjátéknak az a formája, melyben az élő embereket bábuk helyettesítik. A bábjátékok csoportosítása a bábuk mozgatási technikája szerint történik, megkülönböztetik a kézi bábut (kesztyűs, zsákos bábu), a felülről, zsinór által mozgatott marionettet és a pálcás bábut, melynek legszebb példáit a jávai wayang bábuk szolgáltatják; külön csoportnak tekinthetjük a mo.-i → bábtáncoltató betlehemezést is, melynek primitíven megmunkált bábui a színpad alján vágott járatban, sínben közlekednek, és a bábtáncoltató alulról mozgatja őket. – Ázsiában és Európában igen régóta ismerik a bábjátékot, de a kezdetleges technológiájú népeknél is szokásos volt a rituális drámákban, → misztériumjátékokban az istenségeket, szellemeket, ősöket bábuk segítségével megjelentetni. – Az európai bábszínpad története az ókorba nyúlik vissza, bábszerű mozgatható istenszobrokról az antik szerzők is megemlékeznek, és hivatásos római bábjátékosok is voltak. A vallásos bábjátéknak ösztönzést adott a karácsonyi templomi jászolállítás szokása, mely hordozható bábszekrények kialakulásához vezetett, állítólag innen ered a marionett (’Máriácska’) név is. Az európai bábjáték a 16. sz.-ban fellendült, virágkora a 17–18. sz.-ra esett, mikor vándortársulatok szórakoztatták városok és falvak közönségét. Ekkoriban alakultak ki az állandó komikus bábfigurák, a nápolyi Pulcinella, az orosz Petruska, az osztrák-német Kasperle stb. – A magyar bábjáték történetéről kevés adatunk van, valószínűleg az alak szó jelentette a bábut. A török megszállás idején szervezett magyar népies bábtársulatokról nem tudunk. A 18. sz.-tól kezdve osztrák és cseh-morva vándortársulatok érkeztek hazánkba. Néhány hazánkban letelepedett társulat, így a Hincz (Hienz) mutatványos család el is magyarosodott. A múlt századtól a népies vásári főhőse hazánkban a Paprika Jancsi. – A → népi színjátszás a bábtáncoltató betlehemezésen kívül önálló bábjátékot nemigen ismer, azonban népszokásainkban szerepelnek körülhordott bábuk (→ kiszehajtás), kereken forgó férfi- és nőalak (Győr-Sopron megyében pl. a pünkösdi szokáskörben szerepel, és neve Pásztor Böske). – Az első ismert magyar bábszínművek Balog István hagyatékából kerültek elő és 1810–1830 között készültek; e repertoárból olyan nemzetközileg is ismert témák bukkantak elő, mint a Don Juanról, Faustról szóló bábdarabok, s olyan hazai témákon alapuló játékok, mint az Angyal Bandiról, Lúdas Matyiról és Tündér Ilonáról készült bábdarabok. – Irod. Kós L.–Németh A.–Óhidi L.–Raffay A.–Szokolay B.: A bábjátszás Magyarországon (Bp., 1955); Pór Anna: Az első írott magyar bábszínművek és európai rokonai (Filológiai Közl., 1966).

dramatikus játék

a népköltészet több szereplős, párbeszédes formájú alkotása, melyet szerepjátszással összekötve adnak elő (→ népi színjátszás), formájában hasonlít az irodalmi drámához. Gyakran irodalmi-félnépi szövegek folklorizált változata. Ide tartoznak a vallásos tárgyú úgynevezett népi → misztériumjátékok, mint a → betlehemezés, → Heródes-játékok, → paradicsomjátékok, a → Zsuzsánna-játékok, a → dúsgazdagolásnak nevezett moralitás stb. A farsangi, lakodalmi és más ünnepek alkalmából eljátszott → alakoskodások is gyakran dramatikus játékok. Gyakori a behívó forma: a színre lépő szereplő bemutatkozik, majd behívja a következő szereplőt. Hazánkban többnyire valamely népszokás keretében kerülnek előadásra, néha azonban alkalmi színjátszó társulatok is alakulhatnak: ilyenek voltak az I. világháború előtt a bányász-színjátszó társulatok. – Szokásokhoz nem kötött dramatikus játékot adtak elő a hivatásos és félhivatásos vásári komédiások, → bábjátékosok, → árnyjátékosok is. Felépítésük gyakran a vetélkedő játék formáját veszi fel: a szemben álló erőket egyének vagy csoportok képviselik, akik történeti köntösben is megjelenhetnek vagy megszemélyesített allegóriák lépnek színpadra. Gyakori a bírósági tárgyalás forma is. Máskor nincs konfliktusos cselekmény, hanem egy egyén, csoport vagy foglalkozás nevetségesnek tartott vonásait utánozzák vagy valamely érdekes, emlékezetes megtörtént eseményt elevenítenek meg szerepjátszás segítségével (→ betyárjátékok). – Irod. Ortutay Gyula: Kérdőív betlehemes játékok gyűjtéséhez (Ethn., 1956); Ujváry Zoltán: Egy farsangi játék funkciójának kérdéséhez (Ethn., 1957); Kardos Tibor–Dömötör Tekla: Régi magyar drámai emlékek (I–II., Bp., 1960); Ujváry Zoltán: Az átadás-átvétel és a funkció kérdései egy népszokásban (Műveltség és Hagyomány, 1961); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Bp., 1965).

alakoskodás

az a tevékenység, melynek keretében az alakoskodó álöltözet, mozdulatok és arcjáték, esetleg álarc segítségével valakit vagy valamit megjelenít, „formáz”. Célja lehet mágikus-vallásos, segítségével megjelenítik az ősöket, szellemeket, istenségeket vagy pedig utánzás, szórakoztatás: a színjátszó tevékenység előfokának tekinthető. Maszkos alakoskodók ábrázolása már a kőkori barlangi rajzokon is feltűnik, s azóta is a tengerentúli primitív technológiájú népeknél éppúgy megtalálható, mint a népi kultúrákban. Az alakoskodók néha pantomimot adnak elő, táncot járnak, rituális cselekményeket hajtanak végre, gyakran → dramatikus játékokat adnak elő tréfás, adománygyűjtő felvonulások keretében, vagy házakhoz, ill. a mulatságok színhelyére betérve. Európában a keresztény egyházak kialakulásuk óta rendelkezéseket bocsátottak ki a pogánynak tűnő rituális alakoskodás, főleg az → állatalakoskodás ellen. Emellett egész Európában különösen nagy szerepe van a férfi–női ruhacserének, a növényi mezbe és szalmába burkolt alakoskodók, ill. a fehér ruhás kísértet-alakoskodók megjelenésének. A magyar nyelvben az alak szó a 15. sz. óta ismert „baba” értelemben, a 16. sz.-ban álarc értelemben is, a 17. sz.-ban igei formája általános, főleg a farsangi jelölésére használják. Legfőbb alkalma ma is a farsangvégi alakoskodás, de más jeles napokon is szokásos, így → Mikulás és → Luca napján, a karácsonytól vízkeresztig tartó időszakban (→ betlehemezés, → regölés, → gircsózás), → pünkösdkor, továbbá lakodalmak (→ lakodalmi alakoskodás), disznótor (→ disznótori kántálás), → szüret stb. alkalmából. (→ még: álarcos játék, → halottas játék). – Irod. Ferenczi Imre–Ujváry Zoltán: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban (Műveltség és Hagyomány, Debrecen, 1962); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964).

pünkösdi királyság

a májusi → pünkösdi ünnepkörhöz fűződő alakoskodó szokás (→ alakoskodás). Európa jelentős részében a középkor óta választanak pünkösdi (ill. májusi) királyt. Hazánkban a 16. sz.-ban már általánosan ismert volt a pünkösdi királyság múló, értéktelen voltára utaló szólás, amelyből a szokás általános és régi elterjedésére következtethetünk. A pünkösdi királyt versenyjátékokkal, főleg lóversennyel, bikahajsszal, a fiatalabb korosztályoknál bothúzással, kakaslövéssel (→ kakasütés, → gunárnyakszakítással választották. 19. sz.-i adatok szerint egy évig a legények vezetője, bírája volt (→ legénybíró), hivatalos minden lakodalomba és összejövetelre; a legények engedelmeskedni tartoztak neki. Míg a régebbi adatok általában versennyel választott pünkösdi királyokról szólnak, a 19. sz.-tól pünkösdi király és királynő együttes megjelenéséről, házaló-adománykérő köszöntéséről vannak feljegyzések (→ pünkösdi királynéjárás). – Az előbbi formáktól némileg eltérnek a Ny-dunántúli formák: néhány évtizede még → zöld ágakba burkolt vagy lombvázba bújtatott gyermekek alakoskodtak pünkösdkor (borzakirály). Sopronhorpácson törökbasa-járásnak nevezték a szokást és történeti mondát is fűztek hozzá, azonkívül → esővarázslás is követhette. (Ilyen zöld lombokba öltözött „vadember”-alakoskodók hazánkban a reneszánsz kedvelt moreszka-táncaiban, -játékaiban is feltűntek már. Hasonló szerepet játszik horvát-szlovén területen a lombokba burkolt Zöld György.) – Bár a magyar szokás európai párhuzamai közismertek (különösen nyugatiszláv és német nyelvterületeken találunk hasonló alakoskodó szokásokat), lehetséges, hogy az európai formát megelőzte egy régebbi magyar tavaszi legényünnep. A lótenyésztő keleti rokonnépek a mai napig is ismernek versenyjátékokkal, főleg lóversennyel összekötött tavaszi legényünnepeket. Megkísérelték a szokást kapcsolatba hozni az → avatási rítusokkal, a rituális tavaszi termékenységi szertartásokkal (szent nász), a rituális királygyilkossággal, s a kapcsolatos „pótkirály”-választással is. – Irod. Sebestyén Gyula: A pünkösdi király és királyné (Ethn., 1906); Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964).

Forrás: mek.oszk.hu

Öt lépésben... 6.0 - Áprilistól - Jászai Mariig - Szent Antal-lánc

 

április → Bika csillagkép → aperilre → megnyitni(latin) → Vénusz   → A Naprendszer egyetlen nőnevű bolygója → Vénusz kráterei  →  az egyik kráter Jászai Mari nevét viseli.

Április az év negyedik, 30 napos hónapja a Gergely-naptárban. 

A Bika (latin: Taurus, Taurus symbol.png) csillagkép egyike a 12 állatövi csillagképnek. A téli égbolt egyik meghatározó csillagképe. Nyugaton a Kos, keleten az Ikrek, északon a Perseus és a Szekeres, délkeleten az Orion, délnyugaton pedig a Cet és az Eridanus csillagképek határolják.

A görög mitológiában Zeusz egy fehér bika alakjában rabolta el Európét, a föníciai hercegnőt, és Kréta szigetére úszott vele. 

Fő bolygója: a Vénusz.

Az április hónapot Mars kedveséről, Vénuszról nevezték el, Venust ugyanis Aperirének is hívták. A név a latin aperire szóból származik, melynek jelentése „megnyitni” – ez valószínűleg utalás az ekkor kinyíló természetre. A 18. századi nyelvújítók szerint az április: nyilonos. A népi kalendárium Szent György havának nevezi.

A Vénusz a második bolygó a Naptól, keringési ideje 224,7 földi nap. Nevét Venusról, a szépség római istennőjéről kapta. A Hold után a legfényesebb objektum az éjszakai égbolton, legnagyobb látszólagos fényessége -4,6 magnitúdó. Maximális fényességénél még nappal is észrevehető. Mivel a Vénusz közelebb van a Naphoz, mint a Föld, és kering körülötte, ezért néhány hónapig a Naptól keletre, később néhány hónapig a Naptól nyugatra látható, változó távolságra. A keringés mindkét szélső pontjának látszólagos távolsága a Naptól, azaz a bolygó legnagyobb kitérése 47,8°, vagyis a Napot legfeljebb három órával követi, illetve előzi meg az égen.

A kalauzcsillagok közé tartozik, mivel segítette az embereket utazásaik során a tájékozódásban. Emiatt nagyon kedvelt volt és szívesen adtak különféle hangzatos neveket neki, külön a reggel látható és külön az esti Vénusz számára, mint például a Hajnalcsillag és Esti csillag nevet, amelyből keletkezett a jól ismert Esthajnalcsillag elnevezés. Az ókori görögök a kettőt még két külön égitestnek hitték, Heszperosz (napnyugati) és Foszforosz (fényhozó) néven ismerték.[7] Magyar neveit főleg a szabad ég alatt élő pásztoroktól kaphatta. A bolygó „csillag” elnevezése természetesen csak nem csillagászati értelemben, hanem általános, népies szóhasználatban állja meg a helyét.

A Vénusz a Naprendszer egyetlen olyan bolygója, mely női alakról kapta a nevét. 

Ezen kívül csak három törpebolygó – a Ceres, az Eris és a Haumea visel női nevet.

A Vénuszon több magyar vonatkozású elnevezés található. Konkrét személyek közül Jászai Mari színésznő, Klafsky Katalin operaénekes, és báró Orczy Emma regényíró nevét viseli kráter. A mitologikus jellegű nevek közül a legismertebb a Szélanya. (forrás: wikipedia)