félelem → félelem a sötétségtől → Edison félt a sötétben → Edison találta fel a izzólámpát → Tungsram a magyar villanykörte → Magyaroszágon villamosítás → Mátészalka a fény városa
Thomas Alva Edison félt a sötétben
Tudta-e, hogy az izzószálas villanykörte feltalálója, Thomas Alva Edison félt a sötétben? S ő volt az, aki éppen 135 éve, 1880. január 27-én szabadalmaztatta az elektromos izzólámpát. A világítótestet egy szénszál képezte, amely légmentes üvegburában izzott.
A Menlo Park varázslójaként Edison számos találmány kiötlője volt. Kora legszorgalmasabb feltalálójának tartották, mivel 1093 szabadalom kapcsolódik a nevéhez. Nem mindegyik találmánya teljesen új, néhányat munkatársai ötleteiből fejlesztett tovább. Volt olyan négyéves időszaka, amikor 300 találmányt jelentett be, vagyis ötnaponta egyet.
Egy legenda szerint rájött, hogy ihletet a találmányaihoz álom és ébrenlét határán kap. Így kidolgozott egy módszert: két acélgolyóval a két kezében leült egy székre, a két keze alá két vaslábost helyezett, majd elaludt. Amint elaludt, kiesett a kezéből a két golyó, bele a vödörbe, amely éktelen zajt keltett. Erre Edison felébredt és leírta azt, ami eszébe jutott. Így keletkezhetett talán az izzószálas égő terve is…
Kis humorral mondhatjuk: a neve is sugallja magyarul, hogy „alva” találta ki a találmányait, miközben félt a sötétben.
A sors fintora, hogy 130 évvel később, 2009-től energiahatékonysági és öko szempontok miatt elkezdték kivonni a forgalomból a hagyományos „villanykörtéket”, „égőket”, hivatalos nevükön izzólámpákat. Mára már csak elvétve találunk egy-két 25 Wattos izzót a boltok polcain.
Helyébe energiatakarékos izzók, fémhalogén izzók, fénycsövek, kevertfényű izzók, LED fénycsövek, LED izzók kerültek.
Utóbbiak már a LED falba építve teljesen elvarázsolnak bennünket a tehetségkutatók háttér installációiként. (Forrás: https://montazsmagazin.hu/felt-sotetben/)
A Tungsram az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.
Egger Béla és Tsa. Huszár utcai cégéből jött létre az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. 1896-ban, majd Váci úti telephelyére 1901-ben költözött. Aschner Lipót igazgató nevéhez fűződik a TUNGSRAM és a T a körben védjegyek bejegyeztetése 1909-ben. E budapesti (eredetileg újpesti) gyárnak a kutató laboratóriumában - főleg a két világháború között - több kutató az erősáramú elektrotechnikához nem kapcsolódó területeken is jelentős eredményeket ért el. Az izzólámpa elterjedését alapvetően befolyásolta az, hogy ez a gyár 1906-ban megvásárolta Just Sándornak és a horvát származású Franjo Hanamannak a volfrámszál előállítására vonatkozó szabadalmát, és megkezdte az izzó gyártását. A későbbiekben újabb szabadalmakkal továbbfejlesztett izzólámpa az egész világon elterjedt, ami a gyár jelentős fejlődését hozta magával.
(A Tungsram szó két szó egyesítéséből származik: a volfrám angol nevének, a tungsten szónak, és a német Wolfram szónak az egyesítéséből.) (Forrás: wikipedia)
Mátészalka a Fény városa
A mai Magyarországon elsőként, 1888-ban Mátészalkán gyulladt ki az elektromos közvilágítás és az első villamosított lakóház is itt volt.
Az 1888- as évszám jelzi a mátészalkai Kossuth u. 16. számú ház villamosítását, de jelentheti a község (ma város), sőt az ország villamosításának kezdetét is. A ház valamikori tulajdonosa a Schwartz család. E család nevéhez fűződik többek között az a jelentős tette: a mai Magyarország határain belül, jóvoltukból Mátészalkán gyulladt ki először az utcai közvilágítás.
Villamosítás Mátészalkán
Így alapította meg a település első gyáriparának első darabját Schwartz Mór, aki később testvérével Jakabbal együtt irányította a Szalkai Gyártelep és Mezőgazdasági Részvénytársaságot. A szeszgyárat, gőzmalmot és olajütőt magába foglaló telep később hatalmasra duzzadt: szeszfinomító, szabadraktár, rum-likör és pálinkaraktár is létesült, melyhez külön iparvágányt is építettek. Később mezőgazdasági bérletek formájában hatalmas mezőgazdaságot is kialakítanak az ipar mellé. A Szalkai (Schwartz) család nevéhez fűződik iskola, és kórház alapítása is. Számos híresség – a politika és az – irodalom-művészet sok nagyja - fordult meg házaikban.
Ritka elismerés övezte e család tevékenységét. 1887-ben Mór halálát követően Ferenc József császár és király a hazai gazdászat és ipar, de különösen a közjólét előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül a magyar nemességet szalkai előnévvel díjmentesen adományozta Schwartz Jakabnak és minden utódjának.Azonban a méltán elnyert a méltán elnyert nemesi rang, a katolikus hitre térés és a jótettek sem mentesítették 1944 tavaszán az utódokat az Auschwitzba hurcolástól és a megsemmisítéstől.
A legvalószínűbb feltételezés az, hogy Szalkai nevet is felvett Schwartz Mór az 1880-as párizsi világkiállításon meglátta a kor egyik legjelentősebb vívmányát az áramfejlesztő dinamót. 1882-ben Svédországban már meg is vásárolta és ezzel a gyártelep belső céljaira villamos áramot fejlesztettek. Később a malomból kiindulva faoszlopokon a saját lakásáig a Kossuth utca 16. sz. –ig kivezették a villamos energiát és a vezetékeken néhány szénszálas izzót is felszereltek.
A Kossuth és a Rákóczi utca sarkán ma is áll az a vasoszlop, mely büszkén hírdeti az1888-as villamosítás kezdetét, hogy Budapestet is megelőzve elsőnek Mátészalkán gyulladt ki a villany. (Budapesten egyébként a gázvilágítás volt elterjedve, ezért semmi nem sürgette a villanyvilágítás bevezetését.)
A villamosítás utáni évekről nagyon keveset tudunk. Semmi sem maradt fenn, csak egy-két újságcikk. Ezek is jóformán csak az áramszolgáltatás panaszaival foglalkoznak.
A villamosítással kapcsolatban az első említésre méltó esemény 1911-ben volt, amikor is a város és a villanytelep vezetői közötti hosszú tárgyalások után létrejött szerződéstervezetet a képviselőtestületi közgyűlés elé terjesztették.E szerint a rt. többek között arra kötelezi magát, hogy a város utcáit és tereit villanyfénnyel megvilágítja és ha szükséges a 46 közvilágítási lámpahelyet 70-re növeli, s ezeknek a holdvilágos estéken is égniük kell. Ha a megvilágítás valamilyen oknál fogva mégis szünetelne, petróleumlámpákkal köteles pótvilágítást adni. A hálózat kiépítéséhez szükséges oszlopokat a város adja és szigorúan bünteti a vezetékek esetleges rongálóit. A szerződésben azt is kimondják, hogy a község a telepet az első tizenöt évben nem válthatja meg, de utána bármikor.
Az I. világháború után Mátészalka megyeszékhely lett. Sok erdélyi menekült telepedett meg a városban és látványos fejlődési korszak vette kezdetét. A konjunkturális fejlődés együtt járt az új városközpont kialakításával, az építkezések nagy arányú kibontakozásával, újabb és újabb házhely kialakításával. A háborút követő évtizedben a város lakossága 40%-al, lakásállománya 86%-al növekedett.
A villamos üzem nem tudta kielégíteni a növekvő igényeket, ezért az előjáróság úgy intézkedett, hogy a „több lámpával világított lakásokban a villanyégők száma csökkentessék”, mert így a „lángok kikapcsolásával” az új jelentkezők lakásába az áramot be lehet kapcsolni.
A gyártelep és a város között egyre több konfliktus támadt. A községnek nem érte meg, hogy átvegyen egy rosszul működő és drágán termelő üzemet, ahol a fejlesztésre sem volt lehetőség, így 1925-ben felbontották a szerződést a Szalkai Gyárteleppel.
Szerencsére az Ecsedi-láp Lecsapoló Társult már korábban tervbe vett villamos üzeméhez 1925-ben megszavazták, hogy a villamos üzem létesítéséhez állami kölcsönt vegyenek fel. A lápkörnyéki falvak egész Csengerig csatlakoztak az Ecsedről való vételezés tervéhez, így szinte önként adódott, hogy Mátészalka is ezt a megoldást válassza. 1928-ban további 17 községgel együtt Mátészalkára is Ecsedről folyt az áram. A központi telepet a községekkel összekötő összekötő távvezeték, valamint a községekben kiépült elosztó hálózat hossza 188 km volt. A megindulás éveiben a fogyasztói létszám 1500 körül volt és az áramszolgáltatás elsősorban világítási célokat szolgált.
Ez a megoldás sem volt mindig problémamentes. Ha például magas volt a vízállás nem tudtak villamos energiát fejleszteni, mert szivattyúzni kellett a vizet. 1938-ban a folyamatos villamosenergia-ellátás érdekében külön villamos szivattyú gépcsoportot építettek be az ecsedi villanytelep gépházába, s ezentúl a vízszivattyúzás idején sem szünetelt a villamosenergia-szolgáltatás.
A térség energiaigénye dinamikusan nőtt, ennek kielégítésére az ecsedi kapacitás kevésnek bizonyult. Az Ecsedi-láp Társulat 1942-ben szerződést kötött a Kárpáti Villamosművek Rt.-vel és még ebben az évben megépítették a Beregszász és Nagyecsed közötti 55 km hosszú, faoszlopos távvezetéket. Így már ebben az évben Ungvárról érkezett a villamos energia Nagyecsedre.
Mátészalka fejlődését a háborús évek nagymértékben visszavetették. A község lakossága a II. világháború után 9000 főre csökkent. A villanyt Nagyecsedről kellett volna kapni, de ott nem volt tüzelőanyag, a távvezeték pedig megrongálódott. 1945-ben két hónapos áramszünet után indult újra az áramszolgáltatás egészen 1946. augusztus 1-ig. Ekkor új szerződést kötöttek a Masinoimport - mint eladó és az Ecsedi-láp Társult, mint vevő között. Ez a villamosenergia-mennyiség elegendő volt a térség ellátására és 1948. januártól az ecsedi telepen már nem is termeltek áramot.
Ilyen előzmények után került sor az üzem államosítására 1948, május 21-én. Ezzel a ténnyel lezárult a villamosítás történetének első, de sok nehézséget felölelő korszaka. Nagy volt ez az út, mely a kezdetleges helyi villanyteleptől a távvezeték elosztórendszerig tartott és a mécsvilágot felváltotta a villanyfény. Forrás: http://www.szatmarimuzeum.hu/a-muzeumrol/villamositas-tortenet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése